
Ahol a tudomány, a kreativitás és a személyes fejlődés találkozik.
Éld. Vezesd. Élvezd.

Élj tudatosan, jelenléttel, örömmel.

Vezesd az életed, a döntéseid, a fejlődésed. Ne csak utas legyél, légy alkotó.

Élvezd a változást, a tanulást, az újat. A fejlődés nem kényszer, hanem lehetőség.


Az észlelés, jelentésadás és választás szabadsága Van egy rövid, mégis kulcsfontosságú párbeszéd a Angyalok városa című filmben. Seth, azangyal, aki kívül áll az emberi tapasztalaton, egy látszólag jelentéktelen kérdést tesz fel:Milyen a körte íze? Azt kéri Maggie-től, írja le pontosan, érzékletesen, részletekbe menően.Nem adatot kér, hanem megélt tapasztalatot.Az észlelés tudományos értelemben nem passzív. A modern…
Egy történet az életről, ami nem a terv szerint alakult; és pont ettől lett igaz. Megvan az, amikor felkelsz, kezded a napi rutint, mindent a megszokott ritmusban, kiszámítottad, minek hogyan kell majd történnie, mit kell tenned, hogy jó legyen, aztán egyszer csak azt érzed, hogy te mindent betartottál, jól csináltál, az élet pedig mégis kanyart…
Te is érzed? Az időjárás most kiszámíthatatlanabbnak tűnik, a megszokott tempódnehezebben tartható.Ilyenkor sokszor ösztönösen ugyanazt tesszük: még nyomjuk, próbáljuk a dolgokatgyorsítani. Több kontroll, több feszítés. Próbáljunk meg másképp ránézni erre.Hogyan szervezzük újra a figyelmünket: Az élményeink, a hangulatunk minőségétmeghatározza, hogyan használjuk a figyelmünket. Amikor napokon keresztül uralja agondolkodásunkat, hogyan jutok el dolgozni, mi lesz holnap, stb.…
Tényleg akkor vagy a legszabadabb, amikor a munkát nem akarod abbahagyni? Meglepő paradoxon; a flow élménye az ontológiai figyelem perspektívájából Harmadszor hívnak kávézni a konyhába. „Gyere már, most!” – mondják a kollégák, félig nevetve, félig sürgetve.Reggel együtt nevetgéltetek a reggeli kávé mellett, de most valahogy Te fel sem nézel. „Mindjárt megyek.” Ez a „mindjárt” azután…
Amikor a furcsaság pontosabb, mint a rend. Nem illesz be a többségbe? Sokan ismerjük azt az helyzetet, amikor úgy érezzük, nem illünk oda. Most arról szeretnék írni, hogy a másság nem probléma. Engedd meg, hogy azonnal egy erős példával kezdjem az ontológiai magyarázatom. Oliver Sacks brit neurológus híres, Antropológus a Marson című művében egy Tourette…
Szeretem ezt az év végi időszakot a tengerparton. Nincsenek turisták, bezárnak az éttermek, leponyvázzák teraszaikat és elvonulnak pihenni. Van a közelünkben egy turista kikötő is, ahová folyamatosan érkeznek a luxushajók egészen november közepéig. Amikor a terminálokat kezdik szétszedni ilyenkor, azokat, ahol nyáron hatalmas kamionokkal töltötték fel az élelmiszerkészleteket, a targoncák pedig kis hangyákként szorgosan hordták…
December elején van valami különös csönd a házak körül. A gyerekek szobáiban épp annyi feszültség gyűlik, ami egy egész kisvárost is megvilágíthatna, ha láthatóvá lehetne tenni. A cipőket a gyerekek nagy gonddal pucolják délután, hogy tiszta és szemet gyönyörködtető legyen, mielőtt a szobájukba vonulnak; utolsó pillanatban még egy pohár tejet és a szokásos mézeskalácsot is…
Volt már úgy reggel, hogy ébredés után az ágyban „dilemmáztál”, a tested nemet mondott, de mégis valahol úgy érezted, az életed közben elindult nélküled? Az agyad álmosan kattogott, a testednek pedig a párnád sugdosott: „ma ne menj”, Te pedig ott voltál a kérdéssel: ha most nem kelek fel, vajon épp a saját életemet alszom át? …
