Tényleg akkor vagy a legszabadabb, amikor a munkát nem akarod abbahagyni?
Meglepő paradoxon; a flow élménye az ontológiai figyelem perspektívájából
Harmadszor hívnak kávézni a konyhába. „Gyere már, most!” – mondják a kollégák, félig nevetve, félig sürgetve.
Reggel együtt nevetgéltetek a reggeli kávé mellett, de most valahogy Te fel sem nézel. „Mindjárt megyek.” Ez a „mindjárt” azután valahogy negyven perccé nyúlik. A többiek visszamennek dolgozni, Te pedig észre sem veszed, hogy közben belesűrűsödött valami a térbe, az összpontosításnak az a különös állapota, amikor egyszer csak értelmet nyer minden korábbi kérdőjel.
Valahogy a projekt jobban vonz most, mint a kollégák, de nem azért, mert nem szereted a kollégákat, inkább, mert a feladat most – éppen most – működni kezdett. A gondolatok nem szétszóródnak, hanem összerendeződnek. Valami „átfordul”, és olyan vonzásba kerülsz, ami megszüntet mindent körülötted. A tudomány nyelvén ezt hívjuk flow-nak.
A jelenség magyarázata: a figyelem mint pszichikai energia
A Flow-ról a szakma nagyon híres művét Csíkszentmihályi Mihály írta, ahol értékes gondolatokat fogalmazott meg. Az egyik fontos felismerés, hogy a figyelem nem passzív jelenség, hanem irányítható erőforrás. A tudat akkor rendezett, amikor a pszichikai energia, a figyelem nem oszlik szét, hanem egyetlen célra irányul. Csíkszentmihályi ezt így írja le:
„Az áramlat-élmény közben urai vagyunk saját pszichikai energiánknak, és minden, amit teszünk, hozzájárul a tudat rendezéséhez.”
(Flow, Akadémiai Kiadó, 2001, p. 28)
Ez a rendezőerő maga a produktivitás biológiai és pszichológiai alapja.
Az üzleti élet területén gyakran azt keressük, hogyan lehet a munkavállalót motiválni, az időt „menedzselni”, a prioritásokat tisztázni. A Flow elmélete azonban ennél pontosabb választ ad: nem csupán a motiváció szintje, hanem a figyelem rendezése is döntő. A munkában való elmélyülés akkor történik meg, amikor világos a cél, a kihívás megfelelően magas, a feladat visszacsatolást ad, a figyelem egyetlen pontba húzódik.
Na, ekkor érezheted azt, hogy most ne zavarjanak kávéval; a figyelem egyszerűen már nem bontódik ketté. A tudat belső rendet teremt.
Miért jó érzés belemerülni a munkába? A Flow könyv a következőképp definiálja az áramlat állapotát:
„Flow (áramlat) az a jelenség, amikor tudatunk harmonikusan rendezett, és magának a tevékenységnek a kedvéért szeretnénk folytatni, amit éppen csinálunk.”
(Flow, 2001, p. 12)
Ez a cégszervezeti kontextusban rendkívül fontos szempont. A vezetők gyakran azt gondolják, hogy a munkavállaló akkor lesz boldog és eredményes, ha sokat pihen, ha sokszor „off” a munkából. A Flow azonban azt a paradoxont tárja fel, hogy a jól megválasztott, elég komplex feladatba való mély, pozitív belemerülés nem fárasztja a tudatot, épp ellenkezőleg, összerendezi azt. Két okból is. Az egyik a kihívás és a készség egyensúlya. Ha a feladat megfelelően nehéz ahhoz, hogy lekösse a gondolkodást, de elég ismert ahhoz, hogy ne keltsen szorongást, létrejön a teljes bevonódás. A másik az időérzékelés átalakulása. A flow jelenségének egyik következménye, hogy az időérzék torzul, a percek hosszabbnak vagy rövidebbnek tűnnek, a figyelem pedig annyira összpontosul, hogy a külső ingerek, mint például a kollégák kávémeghívása, háttérbe szorulnak.
Többször hallottuk már a peak productivity window-t, ami a legaktívabb időszakunkat jelenti vagyis az az időablak, amikor a legmagasabb fókusszal tudunk értéket teremteni.
Azonban ez ennél azért komplexebb: a rendezett tudat állapotában a cselekvés nem csupán feladat, hanem egyszerűen létmód. Amikor a cselekvő teljesen jelen van a saját tevékenységében, a tudat rendezetté válik, az egyén nem a külső ingerekhez igazodik, hanem visszatér saját ritmusához.
Az üzleti életben is fontos, hogy megértsük: a produktivitás nem feltétlenül ott jön létre, ahol sok minden történik, hanem ott, ahol egyetlen dolog történik teljes jelenléttel.
Amikor flow-ba kerülsz és úgy érzed, a feladat belső értelmet kap, az időérzékelés átalakul, sokszor az is megtörténik, hogy energikusabbnak érzed magad a munka végén, mint előtte. S lehet, hogy közben tényleg kimaradtál a kávézásból.
Csíkszentmihályi ezt így foglalja össze:
„Az, aki megszerezte az irányítást saját lelki és szellemi energiája fölött, teljesebb ember lesz.”
(Flow, 2001, p. 33)
A business coaching világában gyakran kérdezik: „Normális, hogy néha nem akarok kiszakadni a munkából?” A válasz lehet igen: a Flow és az ontológiai coaching alapján, ha egy feladatban értelmet találsz, és a tudatod rendeződik benne, az nem elzárkózás, hanem a fentiekben leírtakkal együtt akár a szakmai identitás legmélyebb pillanata lehet. A flow állapotában a munka nem egy külső feladat, hanem belső tér, ahol az Én is megerősödik. S ahol akár a világod is értelmet nyer.
